Vajon miért volt férfi a Megváltó? Van, aki a megszokások gyors válaszát adja erre a kérdésre. Akad, akinek a píszí beszédre hegyes a füle, és ezt hallja meg ebben a mondatban. De tényleg miért?
Nemrég egy podcastban saját magától kérdezte meg egy harmincéves férfi: Számomra megoldhatatlan ellentmondás: egyszerre egyenjogúság van a férfi és a nő között, ugyanakkor találjam meg a férfi-női dinamikát? Egyszerre adjak biztonságot, ugyanakkor legyek érzékeny, és figyeljek a nőre, hogy hogyan és mit akar, és ne nyomjam el. Jól adjam a biztonságot…
Nem tudok más, vagy jobb választ, mint a kánai menyegző történetét: Jézus, mint férfi jelenik meg, aki segít és biztonságot ad, aki nem macsó, de mégis határozott, aki otthagyja a férfiak helyét, és odamegy a szolgákhoz, a „háttérbe”, hogy a „tűz körüli” dolgokat rendbe tegye. Ugyanakkor nem pattan fel holmi futó hírre.
Mária pedig olyan vendég ezen a lakodalmon, akinek van szeme arra, hogy a dolgokat észrevegye.
Mi más volt ennek az egésznek az értelme egy esküvőn, mint az, hogy az egybekelt férfit és nőt megáldják, de valódi női és valóságos férfi áldással. Ez a gyönyörű kopt ikon ezt festi le. A földi párkapcsolat, a földi férfi-női kaland ünnepén vagyunk. Ugyanakkor a mennyei férfi és nő, a spirituális, lelki, vagy égi férfi és égi nő áldja meg ezt a lakodalmat. A testi viszonyok fölött van az áldás, csakis onnan jöhet el hozzánk, akik a testünkben botladozunk.
Nyáron a mi családunkban is volt esküvő. Erős emlék a háttér és az előtér különbsége. A konyhai izgalom: van-e elég mindenből, és ki viszi ki, ki pakolja el…, gondoltunk-e mindenre? Hát persze, hogy nem! Mivel a bérelt terembe úgy vittük oda a dolgokat, nem volt elég kanál, meg ez-az… még a boltba is el kellett szaladni az utolsó pillanatban. Ebből semmit sem éreztek a vendégek.
Jézus első csodája a konyha háttérmunkásai között történt. A szolgák voltak a tanúk, nyilván ők is beszélték tovább. Jézus első csodájával férfiként jelenik meg, és női segítséggel, a versengés ereje nélkül áld meg egy új párt, hogy tudjanak adni ők is bőségesen. Hogy áradjon szeretetük, mint a folyó, hogy jól megrakott, a végtelenség felé tartó szekérrel haladjanak az életben együtt!
Csak egyre van szükségünk. Nyitott fülek nélkül nem halljuk meg: „Amit mond, megtegyétek!” Ne azt, amit a vőlegény, ne azt, amit a násznagy mond, ne azt, amit pletykálnak, ne azt, amit ostorral parancsolnak, hanem azt, amit a Vőlegény.
Jn 2,1-11:
A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg! Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.
Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.