2005-12-14

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Adventben jó olvasgatni olyan gondolatokat vagy verseket, melyek kicsit a hétköznapi dolgok fölé emelnek minket. Irodalommal kezdjük mai adásunkat is. Petrőczi Éva költőnővel beszélgettem. Adventi versét viszont csupán a riport végén hallhatnak majd, mivel először a Károli Gáspár Egyetem Csokonai Konferenciájával kapcsolatosan kérdeztem, amelyet a költő halálának 200 éves évfordulójára rendeztek. Először egy Csokonaihoz kötődő saját versét olvassa el Petrőczi Éva.

Petrőczi Éva: Egy elhibázott este – avagy Lilla kései utószava "Amott Anákreonnek Kellő danái vannak Kaskámna, friss eperrel" Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság

Tudd meg most, végre, Jó Mihályom, Túl életünkön, S rég túl a halálon, Hogy A boldogság Estje nékem Korántsem volt színig gyönyör.

Igaz, a friss eperből is juttattál számba egyet-egyet, ám hogy verslábat nyeldekeljek az volt a cél, a fő, a nagy.

Sok-sok kanál poézis Egy-egy falat gyümölccsel: Elhibázott arány ez itt, És minden költők közös vétke, Kik azt hiszik, A párjuk éhe (aki korántsem égi lény!) könnyen csitulhat ilyetén.

Nem mondhattam el Akkor néked ezt, (a múzsa-szerep kötelez!) de most, hogy Almás, s Debrecen földjében külön porladunk, halld hát, Komárom bús Anákreonja:

több eper regényünket többre vitte volna.

Ez egy olyan vers, amit én Lilla, tehát Vajda Julianna szájába adok, akit Csokonai megkínált volna egy-egy szem eperrel, de közben verseket olvasott neki. Kicsit a tragédiát tréfába vonva, több száz év múltán akartam mondani Lilla nevében: "Drága Mihályom, talán jobban meggyőztél volna, ha kevésbé vagy poéta és inkább e földön mászkáló ember. Erről is szó volt a konferencián. A Lilla-versek egy része természetesen a valódi szerelmi szenvedés terméke, de a későbbiekben vitézünk mindig megtartotta magának a fájdalom jogát, és ezt a témát.

Fekete Ágnes: Mi adott apropót a konferenciának?

Petrőczi Éva: Minden tiszteletem és szeretetem ugyan József Attiláé, de az nem túl jó, mégis jellemző, hogy a József Attila évforduló valósággal elnyomta azt a tényt, hogy most Csokonai évforduló is van. Igaz, hogy halálának 200. évfordulója. Csokonai, mint egy tollpihe, úgy sodródott el, nem figyeltek rá.

Fekete Ágnes: A hite fel-felbukkan a költészetében?

Petrőczi Éva: Már maga az, hogy egy egyháztörténeti lexikont önálló verssel üdvözöl. Még a 18. század végén, 19. század elején sem úgy volt, hogy egy poéta egy lexikonra verset ajánlott volna, nem volt erre példa. Mivel Debrecenben legátus volt, természetesen irt prédikációkat. Csurgón maradt fenn a Közönséges tanítás, estve siralom, reggel öröm című prédikációja, melyben azt írja meg, hogy az örömöt és a bánatot egyaránt Isten kezéből kell fogadnunk. Igenis a gyönyörűségek és a bánatok osztják fel ennek részeit. A sokféle atyafiság és barátság, és az egymással való találkozásból származó keserűség és öröm azok a változó színek, amelyekkel festve van az emberi élet sokféle ábrázatja. Ahogyan csurgói növendékeitől, akiket 9 hónapig tanított, búcsúzott. Nem egyszerű pénzkeresetként vagy kenyérkeresetként fogta fel a tanítást, hanem mint egy hitbeli gesztust vagy önfelajánlást. Félig igaz az, hogy a poétát nagyon nehéz szabályos munkaidőhöz kötözni, Csokonaiban volt egyfajta lepke-szerűség, nem csak azért, mert csont és bőr volt, hanem mert lelkében is lepke volt, és mégis megpróbálkozott ezekkel a kötöttségekkel. A református Csokonainak két fellépése volt a konferencián. Az egyik Gábor János és Szabó Botond jóvoltából, aki a Debreceni Gyűjtemény igazgatója. Ő egy levelet elemzett, amely 1795-ben Debrecenben kelt, amikor Csokonait eltanácsolták a Debreceni Kollégium köreiből. "A szarvas idétlent szül, az együgyűség pedig azt kiáltja félelemmel: ‘Íme, a Jehovának uralkodó szava.’" Itt az az érdekes, hogy ez az idézet a 29. Zsoltárból való: "Az Úr szava megzendül és a szarvas idétlent szül." Tehát visszaköszön Szenczi Molnár, ezt nem is gondolná az ember a nagyon rokokó Csokonai szövegeiben.

Fekete Ágnes: Nekem az a megdöbbentő ebben a levélben, hogy az ember azt várná, ha valakit kirúgnak, akkor minimum visszavág. Ez pedig olyan megnyugodottnak tűnik.

Petrőczi Éva: Ez olyan, mint egy prédikáció, mert a vége maga a megnyugvás, a feloldás. Ilyenek vannak benne: "És az ő határikat halandó szem észre nem veheti, megcsendesedik körülöttük a vidék. A napnak tiszta fénye meglátszik őbennek, és az égi malacja tündöklik rajtuk, akkor a Mindenható megtiszteli az ő lételeket." De mégis benne van, hogy a Mindenható hagyta ugyan, hogy engem lerántsanak, megalázzanak és megbántsanak, de mégis megtiszteli a létemet.

Fekete Ágnes: Mégiscsak kirúgták, de ebből a levélből egy másfajta Csokonai árad.

Petrőczi Éva: Igen, ilyen torz Csokonai-képhez jutunk el. Már-már egy istentagadót képzeltünk el, jóformán úttörőnyakkendővel a nyakán, hogy karikírozzam a dolgot, tehát egy ateista Csokonait próbáltak alánk fundálni. Ez messzemenően nem igaz. Ha ez a konferencia másra nem is volt jó, de arra mindenféleképpen, hogy ezt a hamis képet sikerült kitörölni. Az, aki így el tudja fogadni a csapásokat; rossz a fizikuma, és sok nyomorúság ellenére újra és újra talpra áll, új elképzelései vannak, az nem lehet hitetlen ember. Még akkor is ezt mondanám, ha a hitéről nem maradtak volna írásos dokumentumok. De ráadásul maradtak is. Végül elhangzott még egy előadás Fekete Csabától, Csokonai és a református énekeskönyv címmel. Arról a végül is meg nem valósult tervezetről szólt, miszerint halála előtt még Csokonait bízták volna meg azzal, hogy egy revideált tiszántúli énekeskönyvet alkosson meg. Lehet, hogy barátai és jóakarói egyfajta vigasz-gesztusnak szánták Csokonainak, mert tudták, hogy nagyon beteg. De szép lett volna! Még álomnak is szép, és szerintem jót is tett volna énekhasználatunknak.

Zene

Petrőczi Éva: Nem volt túlságosan könnyű gyerekkorom. Senkinek sem tesz túl jót, hogy gyerekkorában a pólya körül nyomozók kotorásznak. 2 hónapos voltam, a keresztelőm után pár nappal vitték el apámat, aki egyébként orvos volt, először életfogytiglani politikai fogolynak. Dr. Ludwig Károlynak hívták, mert nekem Ludwig Éva lenne a valóságos nevem. Voltak olyan jeles, református őseim, akikre mindmáig, sőt a mindennapos munkámban tudok támaszkodni. Vida Károly például, aki negyven évig igazgatta a Csurgói Református Kollégiumot. Nem egyszerűen csak tanított, hanem szeretettel hatott és nevelt. 12 gyermeke volt, amiben én lemaradtam tőle, mert nekem csak négy van. A saját nagy családja mellett és ellenére, tökéletesen a saját gyerekeiként kezelte a csurgói diákbörtönbe bezártakat. Két-három gyerek rosszalkodott, és bezárták őket. A bezárás maga volt a kitüntetés, de ahogy a délután haladt előre, megjelent az igazgató úr egyik-másik lánya, esetenként éppen a nagyanyám egy hófehér terítővel letakart kosárral, és uzsonnát hozott azoknak, akiket bezártak. Ezt az igazgató úr küldte, én is megteszem néhányszor. Az, hogy hallgatókat ne csak tanítsak, hanem szeressek és időnként etetgessek is, természetes számomra. Nem vagyok egy csekély temperamentumú ember, de az bizonyos, hogy én a hitéletet soha nem harsányan képzeltem el, és nem is így éltem meg. Pici korom óta sokat imádkozok magamban, amit lehet, hogy sokan nem gondolnak, ha rám néznek, mert elég virgonc figura vagyok. Nem ábrázolok ki egy diakonisszát, vagy bármelyik ilyen kitüntetetten kegyes életű hölgyet, és mégis nagyon fontos részét képezték az életemnek a mindennapi és a rendkívüli élethelyzetekben elmondott imádságok. Ráadásul már tizenévesen érdekelt a reformáció irodalma, és engem ezek a több száz éves kegyességi írások sokkal mélyebben megérintenek, megenyhítenek, mint bármelyik, a 21. században írt hitmélyítő könyvecske. Ezek éppen olyanok, mint a dalok. Nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy a stílusuk miatt nem tudnak megérinteni.

Fekete Ágnes: Tehát a régi dolgok iránti vágy, tisztelet vezetett téged?

Petrőczi Éva: Pontosan. Szenczi Molnár is olyan valaki, akivel több évtizede együtt töltöm az életemet. Velünk él, nem példaképként, nem szoborként, hanem élő, eleven és ható családtagként. Amikor valami jó nagy bánat ér minket, vagy egy hatalmas rúgást kapunk, akkor mindig előveszem valamelyik irományát, vagy valamelyik zsoltárt, amiből az egyéni bánat és fájdalom kiérzik, és azt mondom magamnak: "Ha ő kibírta, miért ne bírnám ki én is?" Tehát ez nem példakép kérdése, mert azt merev dolognak tartom. Az olyan lenne, mintha Szenczi Molnárt a nem létező vitrinünkbe egyfajta szalonnázó parasztként kiraknánk. Nem erről van szó, hanem arról, hogy életünknek része tud lenni.

Fekete Ágnes: Itt egy másik versed…

"Kérub nem állja ajtaját"

Sok senkit feszült strázsa véd, egymás feszülő strázsái a senkik, strázsátlan ajtó jóformán sehol, vas-ívek, pántok döndülése, ajtót ma nekünk -véltem- senki, senki nem nyit.

De fény hasít a keserű sötétbe, egy ajtó mindig tárva, mindig őrizetlen; tanulgasd gyanakvó világ, hogy Ő eljött közénk, kinek "Kérub nem állja ajtaját"

Fekete Ágnes: Mikor született ez a vers?

Petrőczi Éva: 2004 karácsonyának első napján, éjszaka. Az ihletül szolgáló éneket énekeltük istentiszteleten. Én ezt az éneket ismertem, de énekelni soha nem énekeltem. Rádöbbentem arra, hogy ennél gyönyörűbbet, feltétel nélkülibbet, hogy miközben minden és mindenki agyonőrizteti magát, egyetlen Valaki adatott az emberiségnek, akinek nincs szüksége ajtónállókra.

Zene

Fekete Ágnes: Karácsony környékén nemcsak az irodalom kerül közel hozzánk, hanem a jótékonykodás is. Természetes, hogy ilyenkor az ember úgy érzi, nemcsak a közvetlen környezetének, hanem távoli, talán rászorultabb embereknek is szeretne örömet szerezni. Következő riportunk egy olyan konferencián készült, amelynek a témája az volt, mennyiben segíthetik a gyülekezetek a fogyatékos embereket abban, hogy jobban betagozódjanak. A Kölcsey Protestáns Szakkollégium szeretné a megbeszélés eredményeit majd eljuttatni a Református Egyház Zsinatához, hogy hatékony lépéseket tegyenek ebben az irányban. A Kapernaum Csoport volt az egyik legszebb példa. Egyik vezetőjükkel beszélgettem a konferencia után.

Csáky Péter: A csoport mottója az a történet, ami a Márk evangéliumának 2. részében van leírva, amikor négy ember beteg barátjukat vitték Jézushoz, s mivel nem találtak utat az ajtón keresztül, megbontották a tetőt. Abból nőtte ki magát a csoportunk, hogy a vezetőnk, akit Bartókné Luthár Barbarának hívnak, egy speciális kommunikációval foglalkozó alapítványa minden évben táborozott, és ott derült ki, a tábor során, hogy mennyire fogékonyak és érdeklődőek a halmozottan sérült fiatalok az evangélium iránt. Egy iskolaévhez kötötten minden vasárnap van Kapernaum Csoport. Két csoportra kellett bomlanunk, vannak a nagyobbak és a kisebbek.

Fekete Ágnes: Minden héten ott van mindenki?

Csáky Péter: Minden vasárnapot együtt töltünk. Istentisztelettel kezdünk, a nagyoknál bemegyünk a felnőtt istentiszteletre, utána beszélgetünk egy kicsit az istentiszteleten elhangzottakról. Együtt ebédelünk, és mindig van valamilyen program, amivel a délutánt kitölthetjük. Koncert, mozi, kirándulás, esetleg a nyári bobozásig. A kisebbeknek pedig a Pasaréti Gyülekezetben biztosítanak termet, és egy speciális bibliaórát tudunk tartani.

Fekete Ágnes: Szülők is jönnek?

Csáky Péter: Tagjaink egy része családban él, a többiek otthonban laknak. Vasárnap általában a családtól függetlenül vesznek rész a segítettjeink, a családnak van egy kis szabadideje. Minden évben van azonban háromszor- négyszer családi programunk. Sokszor a gyülekezet lelkészei szolgálnak. Nagyon fontos, hogy a tető megbontásán ne csak a sérülttel együtt, hanem a családdal együtt is fáradozzunk, és így jusson el hozzájuk az evangélium. Volt már úgy, hogy a templomban 80-90 ember gyűlt össze, családtagokkal együtt. Van egy olyan jó szokás a csoportunkban, hogy a családok bemutatkoznak. Itt lehet megérezni, hogy mennyire fontos ezeknek a családoknak a befogadása.

Fekete Ágnes: Hány segítő van? Mert ez elég nagy munkának hangzik…

Csáky Péter: Jelenleg 20-25 segítő van a csoportban, éppen egy gyarapodó fázisban vagyunk. Tehát mind a két csoportrészbe tudunk fogadni új embereket, mert annyi segítőnk van.

Fekete Ágnes: Ez nagy dolog, minden vasárnapot odaszánni.

Csáky Péter: Mindenki minden második vasárnap találkozik, de van pár ember, akik minden vasárnap ott vannak. Amit csak tudunk és Isten is megengedi, azaz biztonságos, azokat szeretjük mindig kipróbálni. Például az is felmerült, hogy egyszer majd elmegyünk csónakkirándulásra. A vadvízi evezéstől kezdve mindent, amit meg lehet valósítani, szeretnénk kipróbálni.

Fekete Ágnes: Most vasárnap mi lesz?

Csáky Péter: A kisebbekkel leszünk együtt, és ajándékot készítünk a családnak.

Fekete Ágnes: Láttam itt egy kis füzetet és nagyon tetszett. Arról szólt, hogy hogyan tartsunk bibliaórát értelmi fogyatékos gyerekeknek.

Csáky Péter: A csoportunkhoz hasonló csoport működik Angliában is, és az ő gondozásukban jelent meg. Angol címe így hangzik magyarul: Istennek minden ember egyformán fontos. Kifejezetten értelmi fogyatékosok számára egy bibliai segédanyag. Az elején leírja, hogy hogyan indíthatunk el egy ilyen csoportot. Az előző Családügyi Minisztérium támogatásával sikerült kiadni.

Fekete Ágnes: Hogy tetszett ez a mai nap?

Csáky Péter: Érdekes volt, mert saját összejöveteleinken kívül igyekszünk eljutni más gyülekezetekbe is. Szeretnénk azt, ha Isten máshol is indítana hasonló csoportokat. Magyarul, a Kapernaum Csoport szívesen elmegy és beszél a munkájáról egy gyülekezetben, ha kérik.

Csáky Péter: A feltételektől függően bárhova szívesen elmegyünk és beszélgetünk. Volt már olyan, hogy egy csendes-napot tudtunk tartani valahol, de olyan is, hogy egy ifjúsági csoportnak egy félórás, diaképes előadást tartottunk.

Fekete Ágnes: Gondolom azoknak a fiataloknak, akik segítenek, nagyon nagy élmény ez.

Csáky Péter: A legszembetűnőbb, hogy olyan mértékű vidámságot kapunk, hogy az emberből kicsordul bármilyen állapotban.

Konrád Brigitta: Konrád Brigitta vagyok.

Fekete Ágnes: Miért volt jó neked ez a mai nap?

Konrád Brigitta: Itt találkoztam a barátommal.

Fekete Ágnes: Te nehéz helyzetben vagy…

Konrád Brigitta: Külön szeretnék a családomtól válni. Sajnos nincs annyi pénzük az anyuéknak, pedig jó lenne.

Fekete Ágnes: Szeretnél önálló életet kezdeni?

Konrád Brigitta: Most már olyan korban vagyok.

Fekete Ágnes: El tudod magad látni?

Konrád Brigitta: Sajnos nem, pedig szeretném. Koraszülött voltam, és most egy kocsihoz vagyok kötve.

Fekete Ágnes: akkor egy lakóotthon jó megoldás lenne, nem?

Konrád Brigitta: Olyan lenne jó, ahol csak mozgássérültek vannak, és csak fiatalok.

Zene

Fekete Ágnes: Sárospatakon nagy ünnep volt nemrég, az ún. Angol Internátusra, egy emelet ráépítéssel, általános iskolát építettek. A mai pénzszűkös időre jellemzően a tanítási év közepén adták át ezt az épületet. De a reménységet is jelzi ez az átadás Karcsai Éva riportja szerint.

Karcsai Éva: A közelmúltban arról számoltunk be, hogy közel 500 millió forintos beruházással bővítették Miskolcon a Lévay József Református Gimnáziumot és Kollégiumot. Most pedig a Sárospataki Református Kollégium legújabb épületét adták át a Tompa utcában, az általános iskolát. Ilyen gazdag a Tiszáninneni Református Egyházkerület?

Csomós József: A gazdagságot pontosan ez az épület bizonyítja. A néhai Angol Internátus konyhájára és éttermére ráépítettünk egy tetőteret, mellé építettünk nyolc osztálytermet, és így épült rá az Angol Internátus egy használaton kívüli részére egy általános iskola. Azért mertem ilyen határozottan mondani, hogy ilyen gazdag az egyház, mert gondolatainkban, szellemiségünkben, akarásunkban is ráépítettünk valamire. Arra a szellemiségre, amire 75 évvel ezelőtt az Angol Internátust alapították. Trianon után 1925-ben az Angol Internátus megálmodója és megvalósítója Klebelsberg Kuno miniszter a költségvetési vitában azt mondta: "Ezen kulturális költségvetés honvédelmi költségvetés. A trianoni békeszerződés Magyarországot megfosztotta ütőképes, jól felfegyverzett hadsereg tartásától. Ezért erre pénz nem adható. Ezzel szemben létezik szellemi honvédelem, ennek része a magyar kultúra." Elesett állapotban van a Tiszáninneni Egyházkerület a maga aprófalvas, iparában tönkrement, legnagyobb munkanélküliséget felmutató népességével, akik közül gyülekezeti tagjaink kikerülnek. Így most számunkra is szellemi honvédelem ez. Olyan embereket szeretnénk nevelni, akik itt maradnak, vagy ha máshova mennek is, idegszálaik egy részével ide kötődnek. Segítenek a szülőföldön, az iskolán. Annyira vagyunk mi gazdagok, mint amennyire gazdag volt Magyarország Trianon után. Azt láttuk át, hogy milyen jelentősége van annak, hogy régi állami elképzelés szerint, a Sárospataki Kollégiumba hatéves korától iratkozhasson be a nebuló, és ha úgy dönt, akkor teológusként, egyetemi diplomával távozhasson; vagy ha a tanítóképzőbe megy, ami nem egyházi fenntartású, de internátusba már az egyházi fenntartású szakkollégiumban tanulhat és lakhat.

Karcsai Éva: A szellemi gazdagságot értem, de a téglához pénz kell és már a Lévay József Gimnázium átadási ünnepségén is elhangzott, hogy bizony kölcsönt kellett felvenni. Erre is?

Csomós József: erre csak azt kellett felvenni. Ugyanis amíg a Lévay Gimnázium több mint tíz éves építkezése során volt olyan kormányzat, amelyik százmilliókkal támogatta azt, erre a beruházásra egyházkerületünk semmilyen központi költségvetési forrást nem kapott. Elkövetkező hosszú évek bevételeire számítva ezt a beruházást banki hitelből valósítottuk meg.

Karcsai Éva: Mennyi pénzt fordítottak erre?

Csomós József: Meghaladja a 250 millió forintot, de ez már túlnyúlik az iskolán, mert a csapadékvíz-elvezetés csak úgy volt megoldható, ha egyben a Kossuth Kollégiumot és az emlegetett Angol Internátus csapadékvíz- elvezetését is megoldjuk. Én azt hiszem, hogy gróf Klebelsberg Kuno akkori miniszter gondolatai nem csak Trianon után, hanem ma, az EU-ban is megállják a helyüket. A kultúra, az oktatás, a nevelés sokkal inkább stratégiai kérdés, mint vadászrepülőgépek és honvédelmi kiadások.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát, a Jelenések könyve 3. részének 8. versét:
"Adtam eléd egy nyitott ajtót."

Nekem is kedvenc énekem a 313. Hallottuk az első riport versében: "Ma Paradicsom kapuját ismét megnyitotta, Kérub nem állja ajtaját, Ezért minden áldja, Ezért minden áldja!" Még a mesékben is az ajtókkal van a legtöbb gond, amiket sárkányok és katonák őriznek. Sokszor egész kapurendszeren kell átjutnia a kicsi királyfinak, hogy elérje szíve vágyát. S minekünk is mennyi ajtóval kell megküzdenünk! Nemcsak a bürokrácia útvesztőjében, hanem a lelkünkben is. Hiszen az Igének is van ajtaja, ahogy olvassuk is Pál apostolnál. És ez az ajtó bizony sokszor zárva marad. Még a templomból is úgy lépünk ki néha, hogy csukva a szívünk, csukva Isten szava. Nagyot kell hajolnunk ahhoz, hogy ezek a kapun betérhessünk. Talán mi magunk ki sem nyithatjuk ezt a zárat. Isten saját hatalma szerint szól és hallgat. Viszont igaz a mondás, "Ahol Isten egy ajtót becsuk, mindig nyit mellette egy másikat." Számtalanszor csak a zárt ajtó ridegségét, szorongató érzését hordozzuk, és nem kutakodunk szemünkkel a nyíló ajtók felé. Pedig Isten adott elénk egy nyitott ajtót. Ha nem is látjuk ezt, ha nem úgy érzékeljük létünket, mint amiben valami újnak a lehetősége nyílik, a Paradicsom ajtaja biztosan nyitott, mert Kérub többé nem állja ajtaját, mert Jézus megszületett! Ez nagyon nagy szabadság nekünk!
Ámen