A számok bűvölete
A számok bűvöletében élünk. Saját magunk által gyártott számokkal töltjük meg a világot. Buzgalommal számláljuk a pénzünket, a napokat, a létszámokat. Elképedünk, aztán kétségbeesünk: miből?…
A számok bűvöletében élünk. Saját magunk által gyártott számokkal töltjük meg a világot. Buzgalommal számláljuk a pénzünket, a napokat, a létszámokat. Elképedünk, aztán kétségbeesünk: miből? Hogyan? De mi lenne, ha nem tudnánk számolni? Ha nem lenne meg bennünk az a tudás, amely képes a darabokat egymás mellé sorba rakni, csoportosítani. Milyen lenne a számok nélküli világ? Akkor minden egy lenne. Egy egész lenne körülöttünk az élet. És amikor igazán elragad minket valami mély érzés, akkor ezt az egyet találjuk meg. Amikor nagyon szeretünk valakit, akkor csak ő létezik. Mindenben őt látjuk, és hozzá viszonyítjuk az egész életet. Ha valami nagyon fáj, ugyanígy az az egy dolog elleplezi előlünk az egész világot. A világ egyesül ilyenkor.
Mártát erre a nagy egységre hívja Jézus, a számokon túli világra. Mintha Isten folytonosan erre hívogatna minket: Ne szóródj szét a világ sokaságában! Ne számolgassad azt, amid van! Ne félj, „te kicsiny nyáj” – nem baj, hogy kevesen vagytok, az Isten a mustármagból teremt óriás fát!
Hamvas Bélánál olvassuk: Az egység nem áll szemben a sokkal, hanem teremti azt. Az egyén nem áll szemben a közösséggel, hanem teremti azt. Az egy a feltétele minden számnak.
Pontosan így van az a lelkünkben is. Ha ismerjük az egyet, azaz azt az egyetlen fonalat, amire felfűzzük az életünk láncszemeit, azt a leglényegesebbet, amiért élünk, amire építkezhetünk lelkünkben, akkor jöhetnek a gyöngyök, jöhetnek a megszámlálható dolgok, akkor már van, ami tartsa őket.
Ha én a helyemen vagyok, ha oda tudok fordulni bárkihez szeretettel, akkor bennem épül a közösség. Akkor az egyből lassan építkezik a sok. Az egy szükséges dolog az, amit mindannyian keresünk. Ezt a fonalat kutatjuk, amire ki-ki életét számba véve felfűzhet mindent.
Persze könnyebb szidni a többieket. Könnyebb azt mondani, ez a Mária miért nem segít? Miért nem jön a másik, miért ilyen, miért nem amolyan. Ez a mai világ! Ezek a magyarok, ezek a külföldiek! – és így tovább. Ezek a szavak a szétszóródás biztos jelei. Most nekünk erősen koncentrálnunk kell a lényegre. Ez a megfeszített figyelem azt jelenti, hogy nem hasonlítgatok, nem számolgatok és méricskélek, hanem azt a legfontosabbat keresem, amihez képest élhetem az életem.
Jézus mondhatta volna ezeknek az asszonyoknak a szép prédikációt: az én szeretetem a leglényegesebb, az egyetlen és fő erő, amire fel lehet mindent építeni. De nem mondott semmi effélét. Mártára bízta, hogy keresse meg ő azt az egy szükséges dolgot, amiért érdemes élni. Isten egyikünknek sem ad receptet, csak arra kér, erős figyelemmel forduljunk az Egy felé, az egyetlen dolog felé, amit itt és most megtehetünk, és ne szóródjunk szét e világ számtalan kínáló keze között. Mert ami igazán lényeges, az megszámlálhatatlan, az egységet alkot, és ez az élet.
2022. július 17. – Évközi 16. vasárnap
Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Lk 10,38-42
Kép: Julia Stankova
Miskolczy József, Ilona Hermann és további 123 ember
