Ki keresett hamis barátot?
Amikor lerágjuk a szilváról, cseresznyéről vagy meggyről a húsát, jól lenyalogatjuk az utolsó rostot is, megmarad a mag. Erre a magra ráüthetünk kalapáccsal, ízeire bonthatjuk,…
Amikor lerágjuk a szilváról, cseresznyéről vagy meggyről a húsát, jól lenyalogatjuk az utolsó rostot is, megmarad a mag. Erre a magra ráüthetünk kalapáccsal, ízeire bonthatjuk, de az életet nem találjuk meg benne. Pedig mennyire szereti az ember boncolgatni a dolgokat. Mint ahogyan a gyerekek a lehető legkisebb részecskékre szétszednek egy játékot. De én más súlycsoportba tartozom, mint a mag. Nem fogom megérteni, hogy pontosan mi van benne. Csak annyit tehetek, hogy elültetetem, és az élet kicsírázik. Vannak Jézusnak olyan állításai, amelyeket pontosan így lehet megértenünk: csak elültethetjük a szívünkbe, de a formális logika nem tör át rajtuk. Ilyen ez is: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Itt egy mélyebb, nem a logikánk számára felfogható üzenetről van szó. De talán éppen azért mondta ezt Jézus, hogy hagyjuk is el értelmünknek ezt a terét egy kicsit. Az életnek is vannak érthetetlenségei.
„Szerezzünk barátokat”, azaz aktivitást kér tőlünk! Nem ismerkedésre, hanem barátságra hív azzal, aki hamis. A végletekig lehetne feszíteni ezt az ellentmondást.
De ki volt az, aki barátot szerzett a hamis mammontól? Ki volt az, aki eljött ebbe a világba, és olyanokkal barátkozott, akik hamisak, bűnösök voltak? Ez éppen Isten, és ez a megváltás titka. Amikor mi hamisak voltunk, akkor látta meg Isten bennünk a barátot. Pedig az igazért is alig hal meg valaki. Krisztus azonban meghalt érünk. Akkor indította el a barátság fonalát, amikor a szívünkben még semmi közünk nem volt hozzá. Ez a megelőző szeretet logikája.
Máté asztala váltó-asztal volt két értelemben. Nemcsak a pénzt váltotta ott korábban, hanem átváltotta földre irányuló logikáját az örök élethez való kapcsolódásra. Barátja lett Jézusnak.
Persze van olyan helyzet, amikor ebben a világban tű pontosan meg kell különböztetni például egy rákos sejtet egy egészséges sejttől, és a szike nem tévedhet. De létezik a jónak és a rossznak egy olyan szövevénye, amelyet lehetetlen késsel szétválasztani. Mert a végső elválasztás Istennél van, nem az embernél.
Gondoljunk csak sok barátunkra, akik egészen mást gondolnak az életről, mint mi! Létezik ezeknek az emberi kapcsolatoknak egyfajta önértéke. Nem azért vannak, hogy… vagy azért, mert. Csak vannak. Történik ebben az emberi kapcsolatrendszerben egyfajta áramlás Isten és ember között. Nem csak úgy, hogy kereszténnyé lesz valaki, hogy teljesen azonosul az én elgondolásaimmal, hitemmel, hanem a kapcsolat önértékénél fogva. Ez az emberi kapcsolat-szövet alkalmas a kapillárisokon keresztül egyfajta cserére. Cserélődik ember és ember között mindenféle: gondolat, érzés, tárgyak is átkerülnek egyik kézből a másikba. De a mélyben ez annak az Istennek a csere-működése, aki eljött erre a világra, és aki engem odavisz magához. Tehát tudattalanul is az Isten cserél helyet az Istennel. Mert mindenben Ő van, Ő adja magát.
(Hegyi Balázs után)
2022. szeptember 18. – Évközi 25. vasárnap
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.
Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.
Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Lk 16,1-13
