Melyik hangszóróra figyeljünk?

Egyszer egy rémhírrel mentek Jézushoz. Az állatok és az emberek vére összefolyt, amikor Pilátus levert egy lázadást. Valószínűleg akkor mindenki erről beszélt. Az emberek tele lehettek félelemmel. Jézus azonban válaszában másról beszél: Gondoljátok, hogy ezek megérdemelték? Ezer újságcikk latolgatja ma is a különféle ok-okozati kérdéseket. Jézus azonban nem megy bele ebbe a játékba. A felszínen maradunk, amikor ezeken morfondírozunk.

Egy kedves gondolkodóm: Paul Virilio. Talán a legérdekesebb könyve a Háború és televízió. (Magus Design Studio, Budapest, 2003) Szerinte a 20. század eleje óta az egész társadalmat mifelénk egyfajta hadi készültségben tartják. Azt mondja, hogy mai korunkban új „rendek” alakultak ki, hasonlóan a régi rendi társadalomhoz. A „sebes” emberek a „nemesek”. Az tesz valakit hatalmassá, ha nagyon gyorsan, rengeteg embert el tud érni, és képes őket befolyásolni. Ezeknek a módszereit próbálgatják rajtunk. „Azt mondhatnám, hogy valamiféle másodlagos valóság megteremtésének vagyunk tanúi.” Egészen eddig az volt a valóság, ami megtörtént, aminek színe, alakja volt. Most azonban az lett a valóság, amiről képeket vetítenek, amiről beszélnek. Mintha két hangszórón, sztereóban hallanánk a világot, az egyik az, ami velünk történik, és a másik az, amit a képernyőn mutatnak. Ez egy újfajta, gondolati gyarmatosítás, és ennek egyik lényeges eleme, hogy a nagy pörgésben megfoszt minket az „észszerűséghez nélkülözhetetlen gondolkodási időtől.” – ezt mondja Virilio.

Melyik hangszóróra figyeljünk? Hogyan kezelhető ez a kettős látás?

Jézus nem kezdte el elemezni Pilátus vérengzését, mert látta, hogy bármit tesz vagy mond, maga is belekerül a folyamatba. Véleményezés helyett Jézus ezt a mondatot mondta el kétszer: „Ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen elvesztek.” Azaz, a ti valóságos életetek a kérdés. Nem elvi, újságírói kérdések az igazi kérdések, hanem a te mai napod. Jézus mondata nem fenyegetés. Hiszen a mese-történetben azt halljuk, hogy a vincellér meg tudja győzni a Szőlősgazdát: Légy türelemmel! Várj még egy évet! Amikor Jézus eltereli figyelmünket a hírektől, nem távoli emberekről, hanem rólunk akar velünk beszélgetni, méghozzá a reményről. Ő vár.

Várja, hogy megéljük a valóságot ott, ahol vagyunk, a mi valóságunkat!

Várja, hogy sötét borongásaink helyett meglássuk, Isten még kapál bennünket. Öntözi e világ kertjét, és remél.

2025. március 23. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.” Lk 13,1-9